Honda Honda CBR 1100 XX - nana

A CBR 1100 XX eredetileg a lóerő-fegyverkezés jegyében készült, de a katalizátoros, befecskendezéses modell már nem tör teljesítmény-babérokra. Vajon melyik használt változat a vonzóbb jószág?

Lehet-e vele 300 km/órával száguldani, vagy sem? Mindenkit ez a kérdés izgatott, amikor a Honda 1996-ban bemutatta a 164 lóerős CBR 1100 XX-et, azt a modelljét, amelynek műszaki tartalma és formája mindent a sebesség szentségének rendelt alá. Elérni ugyan nem tudta a 300-as álomhatárt, de arra azért képes volt, hogy letaszítsa a Kawasaki ZZ-R 1100-at a legerősebb és leggyorsabb sorozatgyártású motorkerékpárnak kijáró trónról. Amikor aztán a Suzuki harcba küldte a Hayabusát, a Kawasaki pedig a ZX 12R-rel vágott vissza a trónfosztásért, a Honda végképp kiszállt a "kék szalagért" folyó versengésből, és inkább az XX jó kezelhetőségét erősítette és a nagy CBR-t a józan sport-túragépek irányába fejlesztette tovább.

Ez az eset is rámutatott, hogy az ilyesfajta szuperlatívuszok nem illenek bele a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártójának stratégiai jövőképébe. Senki nem vonja kétségbe, hogy bármikor képes lett volna mindenki másnál gyorsabb és erősebb modellel előállni, ha akart volna. Ehelyett a CBR-t más módon, befecskendezéssel és hármas hatású katalizátorral korszerűsítette, és - nem mintha ez a legkisebb mértékben is csorbította volna a big bike erényeit - 150 lóerőre korrigálta a névleges teljesítményt. Ettől a CBR a gyakorlatban nem lett gyengébb, mivel az eleinte ígért 164 lóerőt soha nem igazolta egyik fékpad sem. De a CBR 1100 még így is sokszor maga mögé utasította erősebb kihívóit az összehasonlító teszteken, mivel azoknál sokkal barátságosabbnak és jobban motorozhatónak mutatkozott.

A márka hívei nagyra értékelték a modellfrissítést és természetesen az sem volt mellékes számukra, hogy a ráncfelvarrás több ponton is javulást eredményezett. Amíg ugyanis a régebbi, karburátoros változatnak túl kemény volt a teleszkópvillája, alkalmanként rángatott a kuplungja, és nem volt tökéletesen egyenletes a teljesítménykifejtése, addig az új változaton már nyoma sem volt ezeknek a hiányosságoknak.

Az 1,1 literes CBR nyergében kb. 1,80 m testmagasságig hosszú úton is nagyon kényelmes testhelyzet vehető fel. Az ennél termetesebb motorosok sok esetben magasabb kivitelű kormánycsutkákkal vagy egyrészes superbike-kormánnyal próbálnak meg javítani komfortérzetükön. A szélvédőüveg viszonylag lapos szögben áll, ezért ahhoz, hogy az XX-szel autópályán, nagy sebességgel is zavartalanul lehessen haladni, érdemes magasabb túraszélvédőt szerelni a gyári helyére.

A kuplung és a váltókar működtetése könnyű, a befecskendezős modellen az egyes sebességfokozatok szinte maguktól ugranak be a helyükre. A Honda 1999-ben más anyagból készült, két plusz dörzstárcsával felszerelt kuplunggal látta el a CBR 1100 XX-et. E változtatás eredményeként keményebbé vált ugyan a kuplungolás, ám a korábbinál finomabb reakcióra tett szert a tengelykapcsoló.
A két kiegyensúlyozó-tengellyel nyugtatott négyhengeres motor már alacsony fordulaton is igen meggyőzően húz, 5.000 percenkénti fordulattól kezdődően pedig kimondott vehemenciával végzi a dolgát. Országúton, hidegben, amikor a gumiabroncsok még nem érik el üzemi hőmérsékletüket, a CBR tulajdonosai gyorsan és szívesen váltanak a legfelső sebességfokozatba. A hajtómű éppen csak annyira vibrál, hogy kifejezésre juttassa a belé zsúfolt 150 paripa féktelen erejét. Általában viszont a CBR lovasa távolról sem használja ki az erőforrásban szunnyadó tartalékokat, és erre nincs is szükség.

Az XX kiválóan irányítható motorkerékpár. Több mint két és fél mázsányi tömege felettébb kedvezően oszlik el, ezért terelgetése gyerekjáték. A feszes csillapítású futómű mindenkor biztosan tartja az irányt, és bár a villa nem állítható kivitelű, a hátsó rugóstagon azonban - még ha ez némi kézügyességet is követel - van állítási lehetőség, amire utas vagy poggyász szállításakor lehet szükség.

Aki első alkalommal használja - a Honda-motorkerékpárokon széles körben elterjedt - kombinált féket, amelynél a fékkar vagy a fékpedál egyszerre mindkét féket működésbe hozza, meglepődve tapasztalja, milyen biztonságosan és hatásosan tud lassítani a CBR-rel.

A Super Blackbird külleme riválisainál légiesebb és elegánsabb. Formai visszafogottságát remek kidolgozási minőségével és gazdag felszereltségével ellentételezi. Egyelőre ugyan nem sok példány van túl a 100.000 kilométeres futásteljesítményen, ám a típus bizonyítottan képes gond nélkül megtenni ekkora távolságot. Létezik nálunk is jó néhány karburátoros és benzinbefecskendezéses változat egyaránt. A vásárlásnál érdemes megtudakolni, hogy mire használta a gépet a tulajdonos. Mert gyorsulási versenyeken és egykerekezéssel azért néhány masinát átlagon fölül megterheltek.