Harley-Davidson Shovelhead - örök darab

A Harley-Davidson Shovelhead modelljei a gyár történetének legnehezebb időszakában készültek, és nem voltak éppen hibamentesek. Ám a motorátépítők körében közkedveltté váltak.

A Harley 1966 és 1984 között jó kéttucatnyi típust gyártott a Shovelhead erőforrással. Annak ellenére, hogy az Evo-blokk sokkal megbízhatóbb, a Harley-specialisták és motorépítők mégis imádják a Shovelt, főleg az 1970 előtt készültet, mert ennek interferenciacső nélküli változata adja ki leginkább a klasszikus, ősi formákat.

Az elsô 1966-ban megjelent Shovel a rendőrmotorokban és az Electra Glide-ban kapott helyet, és sok közös vonása volt elődjével, a Panheaddel. Mindkét modellnél a megszakítós gyújtás a karteröntvényen, az első henger előtt van, alatta a generátor. 1970 után a generátor bekerült a primer fedél alá, a gyújtás a másik oldalra, egy csúcsos fedél alá. Ezért az újabb formát Cone- vagy Alternator-Shovelnak hívják, a régebbit Generator-Shovelnak. Különben a Shovelhead a nevét onnan kapta, hogy a kétkarú himbák olyan külön öntvényt kaptak, amely némi fantáziával egy ásóra emlékeztet. Az 1971-ben megjelent Super Glide az Electra Glidehoz képest le lett könnyítve a Sportster villájával, 19 colos első kerekével és lámpájával. Az AMF abban az időben üvegszálas műanyag karosszériákat is gyártott golfkocsiknak, így a Super Glide is kapott egy üvegszálas ülésidomot, de ez olyan csúnya volt, hogy az egy évvel később már a menedzsereknek is feltűnt. 1973-ban elől-hátul tárcsafékes lett a Super Glide, 1974-ben jelent meg önindítóval. De ez nem volt igazi újdonság, hiszen az Electra Glide-on mindig volt önindító. 1978-ban jelent meg a Low Rider öntött kerekekkel, három tárcsafékkel, kettős tankkal, alacsony, keskeny kormánnyal, metálfényezéssel és rövidebb rugóutakkal, valamint egy süllyesztett lépcsős üléssel - a Harley megalkotta első széria-chopperét.

1979-ben jelent meg a híres blackbox, az elektronikus gyújtás, ebben az évben nőtt a lökettérfogat 1200-ról 1340 cm3-re. Ezt a változatot ránézésre a szögletes légszűrő dobozról lehet felismerni. 1980-ban még tovább ment a chopperek felé a Harley a széles villahidas, 21 colos első kerekes Wide Glide-dal. Ebben az évben jelent meg a Sturgis is, fogasszíjas primer és szekunder hajtással. Két évvel később a Harley menedzserei megvásárolták a gyárat az AMF konzorciumtól, és megjelent a gumiba ágyazott motorfelfüggesztés, ami szintén nem volt igazán új, mert már a Tour Glide-nál is használták. 1981-ben a motor sűrítési arányát visszavették 8,0-ról 7,4-re, amivel csörgés nélkül elviselte a 92-es benzint. A kenést is feljavították a karterházhoz visszavezető, külső olajcsövekkel. Új szelepvezetők és szelepszárszimeringek az olajfogyasztást is megszüntették, és tartósabbá tették a szelepeket. Ezzel az utolsó blokkal a Low Ridert, a Sport Glide-ot és a tárcsakerekű Disc Glide-ot szerelték fel, ezután 18 évi szereplése után felváltotta a Shovelt a Blockhead, azaz az Evo.

A Shoveleket különböző karburátorokkal szerelték fel. 1966-ban még Linkerttel, egy évvel később membrános Tillotsonnal, 1971-ben Bendix-karburátorra álltak át. Aztán hosszas töprengés után japán Keihinnel. Ezt sokan elvből amerikai S & S-re cserélik. Viszont a fék az, amit tényleg érdemes kicserélni, mivel gyakorlatilag hatástalan és a banán formájú első féknyereg még ki is kopik a felfüggesztési pontjainál. A régi gyújtást már gyakorlatilag mindenki megszakító nélkülire cserélte. De mindennek ellenére az árak csillagászati régiókban vannak. Aki igazán ért hozzá, annak érdemes egy kevésbé jó állapotút venni és utána átépíteni.