www.hasznaltmotorok.hu 

  
  







Kereső Bezárása 
 
  
 
  
 
  
Tesztek / Yamaha DT 125 R
  
 
  

Teszt Kereső 

 
  


  
 
 
  
 

Yamaha DT 125 R

A Yamaha DT 125 R futóműve igazán terepképes, és már lassan másfél évtizede szinte változatlan formában, változatlanul népszerű. A DT 125-ös rövidítés története sokkal hosszabb a Yamahánál. Már a 70-es évek elejétől szerepel a nyolcadliteres enduro megnevezéseként, első egyenes ágú őse a mai DT-nek mégis az 1986-os DT 125 LC. Ennek a gépnek példaképe az akkoriban népszerű XT 600 Ténéré volt, amelynek formáit, hosszú rugóútjait, valamint Monocross hátsókerék-felfüggesztését megkapta. Ülése vastagon párnázott volt, tankja csak bal oldalában hordott üzemanyagot, a jobb oldalon az olajtank, valamint a villamossági berendezés és a vezérlési elektronika helyezkedett el a saját üregében. A membrán-vezérléses és elektronikus kipufogó-vezérléses, vízhűtésű erőforrás jobb oldalán volt a Yamaha Power Valve System vezérlő-motorja, a kipufogót balra vezették el.

A DT 125 R 1988-ban jelent meg, és ezt a gépet - kis módosításokkal - a mai napig gyártják. Az LC-hez képest az ülés karcsúbb lett, a tank szögletesebb, és immár mindkét oldalában benzint hordott. A kipufogó vezérlése, és maga a kipufogó oldalt cseréltek, a hátsó dobféket 220 milliméteres tárcsafék váltotta fel. A gyújtáselektronika az ülés alá, a kipufogó-vezérlés elektronika-egysége a tank alá a vázra került. Párhuzamosan megkezdődött az önindítós változat gyártása is, amely az indítómotoron kívül még 0,2 barral csökkentett kompresszió-viszonnyal rendelkezik. Ez a változat DT 125 RE vagy DT 125 E néven szerepel egyes országok importőrjeinél, Magyarországra a hivatalos képviseleten keresztül soha nem került be.

1991-ben a 28 milliméteres körtolattyús karburátort ugyanekkora síktolattyús váltotta fel, a gyújtáselektronika a tank alá került, a kipufogó-vezérlésé az állítómotor hátoldalára. 1996-ban a két vezérelektronika közös házba került, azóta a 125-ös DT a színektől és apróbb módosításoktól eltekintve változatlan formában örvend továbbra is nagy népszerűségnek. Ezt nagyrészt közismert megbízhatóságának, ezen kívül igazi hosszú rugóutakkal és masszív villával ellátott, igazi terepező képességgel ékes futóművének köszönheti. Rendkívüli menetteljesítményeket viszont a DT-től nem várhatunk. Nyitott változata 22 lóerős, de már kezdettől fogva 12 lóerőre fojtott kivitelben is létezett, amit eleinte a kipufogókönyökben elhelyezett szűkítéssel értek el. Az egységesített EU jogosítvány óta a fojtás a nehezebb manipulálhatóság érdekében mélyebbre, a kipufogó belsejébe került.

Minden megbízhatósága mellett akad néhány dolog, amire ügyelni kell, hogy a DT tényleg hosszú életű legyen! Még jó olaj használata mellett is ajánlott 25 ? 30 000 kilométerenként kicserélni legalább a dugattyúgyűrűket, mert különben ezek elfordulhatnak a passzstiftek fölött, és ha megakadnak, leszakíthatják a dugattyúfeneket. Ezután sokkal drágább motorjavítás következik, mintha a gyűrűket, és ha már meg van bontva a motor, a csapszeget és a csapágyat is kicseréljük. A DT elektronikája nagyon megbízható, ha valami tönkre megy rajta, az alighanem a power szelep állítómotorja. Ezt viszont azonnal észrevesszük, mert leállítja az egész elektronikát. Ha gyenge minőségű kétütemű olajat használunk, a DT esetében nem is a henger és a dugattyú szenvedi meg, hanem a koromlerakódás a power-motort terhelheti túl, ezen kívül gyakran fordulhat eli a gyújtógyertyán olajzárlat. Jó olajjal a gyertya akár 15 000 kilométert is megél.

A DT nagyon masszív, 41 milliméteres teleszkópvillája ugyanúgy nagyon hosszú életű, mint az alul kúpgörgős, felül golyóscsapágyas kormánycsapágy. Ha sokat terepezünk, inkább hátsó felfüggesztés kopik el. Itt a himbarendszer csapágyai, és tengelye, valamint a rugóstag alsó textilbakelit gömbfeje szorul először cserére. Ezt sajnos nem lehet alkatrészként kapni, csak az egész rugóstagot. Viszont a felső szilentblokk átalakítható úgy, hogy alulra is be lehet tenni, és ez sokkal tartósabb megoldásnak mutatkozott a Magyar Postánál, ahol 1992-ben üzembe állítottak 150 DT 125-öt. Ezeknek utolsó példányait most selejtezték ki, viszont épp ennek köszönhető, hogy a használt piacon olcsó példányok is vannak, és az alkatrészellátás is kiváló.

 
•    Rugalmas motor
•    Terepre is alkalmas futómű
•    Jó alkatrészellátás   
•    Kicsit gyenge
•    Alacsony embereknek kicsit magas
 
 

Műszaki adatok

Motor
Vízhűtésű, kétütemű egyhengeres motor. Membrán szívó, elektronikus kipufogó-vezérlés. Pumpás olajozás, egy síktolattyús Mikuni karburátor 28 mm torokátmérivel. Megszakító nélküli, tranzisztoros gyújtás, generátor 150 Watt, akkumulátor 12V/3Ah, berúgókar.
Furat x löket: 56 x 50,7 mm
Lökettérfogat: 124 cm3
Sűrítési viszony: 6,7 : 1
Névleges teljesítmény: 13 LE (9 kW) 7000/min-nál
Max. forgatónyomaték: 13 Nm (1,3 kpm) 6500/min-nál

Erőátvitel
Primer hajtás fogaskerekekkel, mechanikus működtetésű, többtárcsás, olajfürdős tengelykapcsoló, hatfokozatú váltómű, szekunder hajtáslánccal.

Futómű
Acélcső bölcsiváz. Elöl teleszkópvilla 41 mm belsőcső átmérővel, hátul acél zártszelvény lengővilla, himbarendszerre szerelt, központi rugóstag. Elöl 240 mm-es tárcsafék, egydugattyús féknyereggel, hátul 220 mm-es tárcsafék egydugattyús féknyereggel. Drótküllős kerekek.
Rugóút elől/hátul: 270/260 mm
Abroncsméret elől/hátul: 2.75 - 21 / 4.10 - 18
Méret és tömeg
Tengelytáv: 1415 mm
Villaszög: 62,5 fok
Utánfutás: 113 mm
Ülésmagasság: 890 mm
Teletankolt tömeg: 116 kg
Tank/tartalék: 10/1,8 l
Olajtank: 1,2 l

Mérési eredmények
Végsebesség: 103 km/h
Gyorsulás 0-80 km/h: 9,2
Tesztfogyasztás: 5,0 l/100 km (91-es)

Karbantartási adatok
Szervizintervallumok: 6000 km-enként
Váltóműolaj: SAE 10W40
750 ml
Teleszkópvillaolaj: SAE 10 W
Olajmennyiség villaszáranként: 595 ml
Gyújtógyertya: NGK BR 9-ES

Szöveg és kép: Paulovits Imre
 
  

Hozzászólások a hirdetéshez 


 

Eddig 0 hozzászólás érkezett

 
  
 
  

 
  
 
  

Hirdetés

 
 
 

Hirdetés