www.hasznaltmotorok.hu Tesztek

Suzuki GSX 600/750 F

A Suzuki GSX 600 és 750 F sporttúra-gépek szívműtéten estek át. A régebbi GSX-R "olajkályhájának" két változatát kapták meg erőforrásként

Amikor a Suzuki 1988-ban a legelső GSX-R 750 visszaperselyezett, olajhűtéses erőforrásával bemutatta a GSX 600 F-et, még nem tombolt a harc a 600-as szuper-sportgépek kategóriájában, ezért 86 lóerő is elegendő volt a piaci sikerhez. Ma még mindig ugyanennyit teljesít a Suzuki kínálatát gyarapító, időközben komplett szépségápoláson átesett gép. Így sporttúra-gépként továbbra is megállja a helyét. 1989-ben mellé állították 750-es testvérét, amely ugyanazt a vázat kapta, de ebbe az 1988-as GSX-R ultrarövid löketű levegő- és olajhűtéses erőforrását építették be. Ettől az évjárattól kezdve a 600-as is úszó ágyazású fékeket és háromküllős, szélesebb kerekeket kapott, a szívató a kormányra került. Egy évvel később módosították a 600-as vezérműtengelyét, és 31 helyett 33 milliméteres karburátort kapott, míg 1992-ben az egész szelepvezérlést módosították. A villás himbák helyett, ahol előfordulhatott a két vezérelt szelep egyenlőtlen hézaga, egy-egy himba került a szelepek fölé. Közben, 1991-ben a 750-es hátsó rugóstagját húzó- és nyomófokozatban állíthatóra cserélték. A Suzuki 1996-ra először dolgozta át a 600-as külsejét. A modernebbé vált megjelenés mellett a szélvédelem is javult. 1999-re aztán teljes ráncfelvarrás következett mindkét modellnél: a két fényszórós, domborúbb idom még inkább a túragépek irányába változtatta meg a GSX-eket.

Annak ellenére, hogy 14 évi gyártás után ma már e motorok sikermodellekként emlegethetők, és már kiforrt típusok, megítélésük azért nem volt kezdettől teljesen felhőtlen. A 600-as 31 milliméteres karburátoraiban könnyen elszakadhatott a membrán, és mivel ezt az alkatrészt csak a tolattyúval együtt lehet kapni, nem olcsó mulatság a javítás. Az 1990-től alkalmazott, két milliméterrel nagyobb porlasztóknál is előfordulhat ez a hiba, de ezekhez a membránt külön is lehet kapni. Főleg a régebbi 750-esnél jellemző a nehézkes hidegindítás. Ezért sok tulajdonos hosszan rajta hagyta a szívatót, így a túldúsított keverékből a hengerfalra lecsapódott benzin lemoshatta az olajfilmet, ami a dugattyúk és a henger erőteljesebb kopását okozta. A villás himbájú szelepvezérlésnél, ha különbözik a himba által működtetett két szelep hézaga, akkor a himba ferdén fekszik fel a vezérműtengely bütykén, ami mindkettő kopásával jár. A 600-asnál ez a probléma megoldódott a kétkarú himbákra való átállással, a 750-esnél módosították az alkatrészek felületkezelését, amitől tartósabbak lettek. Egyes 750-eseknél a hatodik sebességfokozat fogaskerekeinek kopása is megfigyelhető volt. A télen is használt példányoknál különösen feltűnő volt, hogy a kipufogó könyöke mennyire érzékeny a rozsdásodásra, és mivel csak komplett kipufogó kapható, igen drága a csere. A GSX kormánynyak-csapágya lefelé teljesen zárt. Emiatt a bejutott víz nem tud kiszivárogni, és így tönkreteszi a csapágyat.

Hogy a két GSX típus mégis ennyi rajongóra talált, az nyilván túraképességüknek köszönhető, és annak, hogy a Suzuki a hibákat az évek folyamán kiküszöbölte. A húszliteres tank és a kedvező fogyasztás mellett a gépek hatótávolsága jó, kényelmes az üléspozíció, hatásos a szélvédelem és kiválóak az 1989-től alkalmazott fékek. Az idom kétszeri módosítása még jobb szélvédelemmel járt, ami ezeket gépeket még alkalmasabbá tette a túrázásra. Az utasnak hátul elegendő hely jut, és használható kapaszkodókat is talál, viszont lényegesen magasabban ül, mint a vezető és ezért nagy tempónál sisakjába keményen belekap a menetszél.

A GSX-ek kerékméretei nem követték a széles gumis trendet, és ha valaki megpróbálkozik szélesebbel, mint a 750-es 150/70-es papucsa, csak rontja a menettulajdonságokat. A széria Dunlop K 655-nél jobb egyenesfutást és tapadást nyújt a Michelin A/M 59 X vagy a Dunlop Sportmax.

A Németországból behozott GSX 600-asoknál arra kell ügyelni, hogy létezett belőlük 27, 34 és 50 lóerőre fojtott változat, és évjáratonként különbözőképpen fojtották le őket. Az 1992 előtti 27 lóerős változatnál megmaradt a régi 31 milliméteres karburátor, az 1996-os 34 lóerős változatnál viszont az egész kipufogót ki kell cserélni, ha a teljes teljesítményt élvezni akarjuk.

Műszaki adatok

Motor
Levegő- és olajhűtésű, négyütemű, négyhengeres soros motor. Két, lánchajtású, felül fekvő vezérműtengely, négy, kétkarú himbával működtetett szelep hengerenként. Nedves karteres olajozás, négy, állandó nyomású Mikuni karburátor 33 (36) mm torokátmérővel. Megszakító nélküli, tranzisztoros gyújtás, generátor 360 (420) W, akkumulátor 12V/11(14)Ah, önindító
Furat x löket: 62,6 x 48,7 (73 x 44,7) mm
Lökettérfogat: 599 (748) cm3
Sürítési viszony: 11,3 (10,3):1
Névleges teljesítmény: 86 LE (63 kW) 11 000/min-nál (98 LE (72 kW) 10 400/min-nál)
Max. forgatónyomaték: 59 Nm (6,0 kpm) 9600 /min-nál (69 Nm (7,0 kpm) 9500/min-nál

Erőátvitel
Primerhajtás fogaskerekekkel, mechanikus működtetésű, többtárcsás, olajfürdős tengelykapcsoló, hatsebességes váltó, szekunder hajtás O-gyűrűs lánccal

Futómű
Acél zártszelvény dupla bölcsőváz. Elöl teleszkópvilla 41 mm belsőcső átmérővel, hátul acél zárt szelvény lengővilla, himbarendszerre szerelt központi rugóstag. Elöl 290 mm-es dupla tárcsafék négydugattyús féknyergekkel, hátul 250 mm-es tárcsafék kétdugattyús féknyereggel. Alumíniumöntvény kerekek.
Rugóút elöl/hátul: 130/135 mm
Kerékméret elöl/hátul: 3.00 x 17 / 3.50 x 17
Gumiméret elöl/hátul: 110/80 V 17 / 140/80 (150/70) V 17

Méret és tömeg
Tengelytáv: 1430 (1470) mm
Villaszög: 65 fok
Utánfutás: 98 (101) mm
Ülésmagasság: 800 mm
Teletankolt tömeg: 223 (231) kg
Tank/tartalék: 20/5 l

Mérési eredmények
Végsebesség 208 (227) km/h
Gyorsulás 0-100 km/h 4,4 (3,7) s
Tesztfogyasztás 6,2 (7,0) l/100 km

Karbantartási adatok
Szervizintervallumok: 6000 km-enként
Olajcsere (szürővel): 6000 km-enként
Motorolaj: SAE 10W40
Olajmennyiség szürővel: 3,8 (3,9) l
Teleszkópvillaolaj: 10 W
Olajmennyiség villaszáranként: 370 (491) ml
Gyújtógyertyák: NGK DR8 ES (NGK JR9C)
Szelephézag (hidegen)
Szívó: 0,10 - 0,15 mm
Kipufogó: 0,18 - 0,23 mm

Szöveg: Paulovits Imre, kép: archív