BMW F 650 - rendhagyó egyke

Lehet sikeres BMW boxer motor nélkül? Az F 650-es egyhengeres bebizonyította, hogy igen "Ciao, Servus, Hallo" - így mutatták be 1993 őszén a BMW marketingesei az új egyhengeresüket, utalva a multinacionális együttműködésre, aminek eredményeként megszületett az F 650. A bajoroké volt az "első kétkerekű európai" alapötlete, koncepciója, és ők szavatolták a minőséget, de az osztrák Rotax szállította hozzá az erőforrást, és az olasz Aprilia végezte az összeszerelését. A gép alapja sem volt igazán új, sok komponens már előtte napvilágot látott az Aprilia Pegasoban, de ennek radiálisan elhelyezett öt szelepe helyett a németek a hagyományos, négyszelepes elosztás mellett döntöttek. A formatervezés is a németektől származott, viszont az olaszokra bízták a végleges összeszerelést.

A márka hagyományőrző hívein az össznépi gyártmány láttán úrrá lett a multikulturális sokk, de az előítéletektől mentes motorosok nagy része - szép számmal akadtak közöttük friss jogosítványosok és újrakezdők - az első pillanattól kedvezően fogadta. Joggal, hiszen a BMW által "Funduro"-ként is aposztrofált újdonság nem csak remek kidolgozásával, hanem magas szintű menetkényelmével, élénk motorjával, első rangú menettulajdonságaival és példásan strapabíró egyhengeres motorjával könnyen belopta magát bárki szívébe.

Német kollégáink 50.000 kilométeres tartóssági tesztjét szinte gond nélkül kiállta a vadonatúj 650-es. A tesztelők egyedül a motor 3000 alatti nyugtalan viselkedését, az idő előtt elfáradó kuplungrugókat és hatóláncot, valamint a nemesacél kipufogón keletkezett vibrációs repedéseket jegyezték fel negatívumként. A motor szétszedését követően is csak néhány helyen mutatkozott minimális kopás (rosszul tömítő kipufogószelepek, egyenetlen főtengelycsapágy-kopás). Olvasói részről többen is megerősítették a kedvező tapasztalatokat, ezért a BMW F 650 ma is kétségtelenül az egyik legmelegebb szívvel ajánlható motor az egyhengeres, használt modellek közül.

1997-ben esett át az első kisebb modellfrissítésen a Funduro (hatékonyabb lett a szélvédelme, és kettős hatású katalizátorral bővült ki az alapfelszereltsége), és ezzel együtt piacra került az F 650 ST is, ami még inkább aszfaltra orientált használatra készült. Ez ugyan csak a laposabb szélvédőben és aszfalt mintázású gumikban különbözött az eredetitől, mégsem lett soha olyan népszerű, mint a Funduro. 2000 februárban, ezüst színű limitált szériával búcsúzott a vásárlóktól az Olaszországban összeállított F 650. Az Apriliának szüksége volt a saját gyártó kapacitására az akkor megjelent, kéthengeres típusokhoz.

Ekkor a BMW az F 650 gyártását áthelyezte a berlini törzsgyárába, és egyből teljesen újratervezte a sikerendurót. F 650 GS típusjelzéssel, sokkal dinamikkusabb és kedvesebb kinézettel, valamint benzinbefecskendezéses motorral gördültek le innentől az egyhengeresek a berlini gyártósorokról. A szépen formatervezett tankvonal alatt valójában nagy airbox kapott helyet, a fröccsöntött műanyag üzemanyagtartály az ülés alatt kapott helyet, az üzemanyag betöltőnyílás nagy tanksapkával látványosan, az ülés jobb oldalára került. Evvel a BMW két legyet ütött egy csapással: Megteremtette a teljesítménynöveléshez szükséges airbix térfogatot, és a motor súlypontját is lejjebb helyezte, főleg teletankolt állapotban. A világ első széria gyártású benzinbefecskendezéses egyhengerese igazi telitalálatnak mutatkozott. Az elődjénél 3000 alatt fellépő rángatás szinte teljesen megszűnt, kulturáltabban járt az egyhengeres az egész fordulatszám tartományban, és még felül némi többletteljesítményt is nyert a karburátoros modellel szemben. A futómű is még kezesebb lett. De azért nem sikerült minden azonnal jobbra mint az elődnél, annak szolid csomagtartóját gyenge műanyag váltotta le, a gyártó szerint mindössze 5 kilóval lehetett megpakolni. És eltartott egy ideig, amíg a berlini egyhengeresek ugyanolyan minőségben lettek összeszerelve, mint olasz elődeik.

Az F 650 GS-t hamarosan az F 650 GS Dakar követte, ez extra fényezésén kívül 21 colos első kerékben és hosszabb rugóutakban különbözik az alapkiviteltől, és evvel egyértelműen inkább a terepre született, mint a "sima" GS. 2001 végén egy teljesen rendhagyó BMW egészítette ki az F 650-es sorozatot. Az F 650 CS-sel főleg a városi fiatalokat akarta megnyerni a német gyártó. Egykarú lengővilla, fogasszíj hajtás, és az airbox kialakított, rafinált csomagtartórendszer voltak a fő jellemzői, a "Scarver" marketing névre keresztelt "kanyarművész" ezen kívül 17 colos kerekeket kapott elöl/hátul. Külleme elég sok vitát indított, csomagrendszere viszont mindenkit meggyőzött. Ami viszont kevésbé jól sikerült az a kormány formája és a futómű hangolása volt, közel nem olyan kiegyensúlyozott a CS menetdinamikája, mint a GS-é, ami ezen felül még sokkal sokoldalúbb is.

2004-re a BMW úgy vélte, ráfér ismét egy modellfrissítés az F 650-re, és ellátta az egyhengerest dupla gyújtással, a küllemet és a futóművet némi felfrissítéssel, és végre a hátsó csomagtartó is ismét olyan szolidra sikerült, mint amilyennel az egyhengeres 1993-ban megjelent.

Aki használt F 650-t akar vásárolni, annak nem kell túl sok mindenre figyelni, az egyhengers az elejétől fogva igen megbízhatónak mutatkozott. Viszont a lánc igen hamar elkopik, ugyanúgy mint a vezetősine, főleg az első típusnál, mivel annak hátsó sárvédője pont rálapátolja az esővizet. Ezen kívül ajánlatos kormánycsapágyakat megnézni, mert ez is fokozott kopást mutat az F 650-nél. Érdemes még a száraz karteres olajozás vezetékeit végignézni szivárgás után, és az első modelleknél a kipufogók hajlamosak a repedésekre. De a fő probléma, hogy igazán kedvező áron nehéz F 650-net kifogni. Viszont a kis BMW más egyhengeresnél nem igen látott felszereltséget, és kimondott túrakényelmet nyújt ellenszolgáltatásként.