Mz ETZ 250/251/300

Több mint húsz éve jelent meg, azóta sok csillogó motor van, mégis alig akad egy másik gép, ami annyira hűségesen szolgál, mint a jó öreg ETZ-k.

Teljesen más volt az elképzelés a szocialista korszakban az ideális motororról, mint manapság. Nem presztízsről, szabadidő töltésről, hanem a puszta hétköznapi munkáról szólt a motorizált kétkerekűek élete, és ezt szem előtt tartva igazi telitalálat volt az MZ ETZ 250, amikor 1981-ben először megjelent. Leváltotta az addig jól bevált TS 250/1-est, és ahhoz képest igen fiatalos külleme azonnal népszerűvé tette. Nem is volt csoda az akkori motorkerékpár választékban, mert egy másik keleti "nagymotor" nem közelítette meg a keletnémet gépet, akár menetteljesítmény, akár megbízhatóság, akár kidolgozás terén.

Az erőforrást elődjéhez képest négy felömlő csatornával látták el a kettő helyett, és a 6 voltos dinamó helyett 12 voltos generátor fejlesztett az áramot. Az acélszelvényből készült hátgerinc váz, melyben szilentblokkokban függött az erőforrás, új volt, és ha eleinte még dobfékkel is jelent meg az ETZ hamarosan első tárcsafékes változatban is kapható volt. 1989-ben leváltotta az ETZ 251, ez négy centivel rövidebb vázzal, hátul 16 colos kerékkel és púposabb tankkal készült, az erőforráson csak a szívásvezérlést módosították, a motor többi részén lényegében azokat a módosításokat végezték, melyek a kisebb ETZ 125 és 150-en már beváltak. Párhuzamosan megjelent az ETZ 301 is, ennél a furat 69-ről 75,5 mm-re való megnövelésével 291 cm3-re gyarapodott a lökettérfogat. Külsőre könnyen felismerhető volt, mivel vastagabb nyerget kapott a 251-nél, és az első sárvédő, valamint a műszerfal is "újszerűen" szögletesebb volt a kisebb testvérénél. De ez a két új modell az NDK összeomlásával esett egy időbe, a Kelet Európai piac megszűnt, és az MZ 1992-ben csődbe ment. Igaz MuZ-ként újra indították, de akkor már nem foglalkoztak a régi kétüteműekkel, ezeknek gyártósorait eladták Törökországba, ahol Kanuni-ként a mai napig gyártják mind a 251-est, mind a 301-est.

Igaz ezekből is eladtak néhányat nálunk, de az ETZ-k állományának java része a szocializmus alatt forgalomba került ETZ 250 és 251-ből maradt meg. Mert az NDK kétkerekűek nagyon kiforrt konstrukciók voltak, nagyon megbízhatóak, könnyen javíthatóak, ezért egyhamar nem fog ki rajtuk az idő vasfoga. De mivel legalább 12, de akár több mint húsz évesek, nagyon különbözik állapotuk. Olyan makulátlan példányt mint a képeken szereplőt, csak igazi MZ hozzáértők körében találunk, sok eladásra álló MZ csak bontásra alkalmas. De aki ért hozzá, az szinte mindent meg tud javítani az MZ-ken, az alkatrészellátás még a mai napon megoldott.

Azon kívül hogy néhány gép a szakszerűtlen kezeléstől teljesen lepusztult, az alapvető problémák négy alkatrészre összpontosulnak: a rugóstagok, a harmadik sebességfokozat fogaskerekei, a kábelköteg és a generátor kollektora. Elsőnél főleg a villa érintett. Nincs benne futópersely, ha a villaszár elkopik, nem csak perselyt kell cserélni, hanem egyből a villaszárat. De maguk a szimmeringek viszonylag hamer elkopnak, főleg ha sokat egykerekeznek. De már egy év állás is teljesen bekeményíti és elkoptatja őket. A hátsó teleszkópok is egy idő után megadják magukat, de őket is lehet javítani. A harmadik sebességfokozatnál ha megkopnak a fogaskerekek, azok, vagy a léptetővilla is eltörhetnek. A javítás igen időigényes. A kábelkötegen általában öt év alatt töréseket eredményez az oxidáció, főleg a csatlakozásoknál. Mivel eredeti kábelköteget már nem lehet kapni, csak az utángyártás marad. A generátor kollektora eredetileg műszénből készült, ez igen sérülékeny. De sok MZ-ben már részből utángyártott kollektor vannak, az sokkal időállóbb.

A gyári henger és dugattyú kb. 40 000 kilométert bírják az első fúrásig, az utángyártottak dugattyúk 15-20 000 kilométert. Maga az olajminőségre nem annyira érzékeny az MZ mint a mai kétüteműek, viszont ha minőségi, netán fullszintetikus olajat használ az ember, az eredeti 1:40-es keveréket akár 1:100-ig hígíthatja. A sok MZ-nél hallható csörgő hang különben általában a felső dugattyúcsapszegtől jön. Eredetileg század milliméteres lépcsőkben lehetett az MZ-hez csapszeget kapni, sajnos ez az ellátás már nem létezik.

Egyáltalán az alkatrész ellátás: az eredeti, német alkatrésztár már szinte teljesen elfogyott, az utángyártott alkatrészek sok helyről származhatnak: Magyarországról, Törökországból, de akár Tajvanból is. Minőségük igen eltérő lehet, hogy miből milyet érdemes venni, az csak igazi MZ specialisták tudják. Közös vonásuk, hogy a nyugati motorokhoz képest szinte filléres áron kaphatóak. És ezért sem fog egyhamar csökkenni az ETZ népszerűsége azok körökben, ahol a motor a mai napig munkaeszköz.